OLVADÁS
Lassan, saját súlya tehetetlenségének engedelmeskedve leolvad a házakról a hó, úgy, mintha egy gyönyörű nő érzékien dobná le magáról selyemköntösét. Nem veszi le, csak engedi, teljesítse be a végzetét, és könnyedén lesiklik a testéről. Mintha a tél minden gondja, fájdalma és nélkülözése…