HÁROM

KATIE

Forduljon balra a következő útra: Main St./B 7003 hadarta egy érzéki férfi hang a GPS-ben. Amint beült az autóba, első dolga volt, hogy átállította a szokásos női hangot férfira, mert utálta volna ha egy nő dirigál neki végig az úton. Elég határozott nőnek tartotta magát ahhoz, hogy tudja, ugyanabban a kocsiban még egy határozott nő már biztosan nem fér el. A Castle Rock-nál bérelt autót egy helyes skótszoknyás, 60 körüli bácsi kinézetű bácsinál, aki igazán előzékenyen segített neki mindenben, amiben csak tudott. Egyedül a félelmetes jobbkormányos vezetésen nem tudott változtatni, de mint tudjuk az helyi sajátosság itt a szigetországban. Katie 10 éves koráig élt Londonban, hibátlanult beszélt angolul, de 10 évesen nem tudta elsajátítani ezt a speciális vezetést, ami miatt most legalább olyan erősen szorította a kormányt, mint 10 évesen este 10-kor a Sherlock Holmes összest, amikor a szülei ki akarták venni a kezéből és ágyba parancsolni. Mindenki balról előzött és folyamatosan dudált, Katie pedig az Alfa Romeo kormányába kapaszkodott. Elképzelése sem volt arról, hogy lehetett a skót autókölcsönzőben egy Alfa Mito, de az utóbbi hónapok eseményei után már semmin sem lepődött meg. Skóciában ült egy jobbkormányos Alfát vezetett és a híres Roslin Institute-ba tartott. Legalább annyira volt szürreális, mint ez az utazása. “Szürreális”. Annyiszor mondta el monstanában, hogy elhatározta, ha ezt a kalandot túléli, magára tetováltatja. Már csak azt a két aprócska akadályt kell legyőznie, hogy retteg a tűtől és utálja a tetoválásokat. Végülis eddig minden rendben. Egy Alfában ül, ami kívül belül Olaszország. Katie imádott mindent, ami olasz. Két évet hallgatott a padovai egyetemen, így olaszul is gyorsan megtanult. Elmerengett…a bor, a paradicsom, a napsütötte mosolyok, a dolce vita. Most azonban Edinburgből próbált kikeveredni. Az óra 14:22-t mutatott és a GPS szerint az idő túlnyomóan felhős, 18 fok. “Fura, akkor is épp 14:22 volt, amikor Dr. Baradlay bejött az irodámba.” Katie minden időpontra kristálytisztán emlékezett, mert imádott az idővel játszani. Sportot űzött abból, hogy pontban 22:22-kor vagy 12:12-kor vagy 8:08-kor nézzen az asztalán álló hatalmas digitális órára. Meg volt győződve arról, hogy ez egyike a különleges képességeinek, pedig valójában maga is tudta, hogy annyit nézegeti az órát, hogy néha-néha beletalál. De a munkájában egyértelműen ő volt a legjobb. Olyannyira, hogy Európa-szerte ő volt az egyetlen is, aki ezt a munkát végezte. Mikor 21 évesen elhatározta, hogy szellemi magánnyomozó lesz, az egész család egy emberként legyintett: fura csudabogár, mint az anyja volt. Az se dolgozott soha semmit csak élte a diplomatafeleségek kényelmes életét. Hát anyám élete sokminden volt csak kényelmes nem. Talán ha nem utálta volna annyira a partikat és unalmas fogadásokat, akkor megtanulta volna élvezni az életnek ezt az oldalát. Ő azonban csak olvasni szeretett és színházba járni. Valószínűleg ő olvasta el a legtöbb krimit a világon, és Katie is tőle örökölte ezt a magánnyomozó vénát. Vajon ez a DNS-ben öröklődik? A legjobb helyre megy, hogy erre a kérdésre is megkapja a választ.
7,2 mérföld, ha gyér a forgalom szűk fél óra alatt megtehető az A701-esen. Katie már 40 perce vezetett és az volt az érzése, hogy még a felénél se tart. Felvillant a benzinkutat jelző ikon, tankolnia kell. Szerencsére a körforgalom után a Straiton Road-on jobbra lekanyarodva, majd utána az első keresztutcán balra áll a Sainsbury’s Petrol Station.Már csak ki kell találnia, hogyan kell Skóciában egy kis olasz autóba benzint tölteni. Vagy benzines egyáltalán? Meg sem kérdezte. Katie nem az autókhoz értett, hanem a múlthoz. A névjegykártyáján ez állt: szellemi magánnyomozó. Mikor közel 10 évvel ezelőtt elkezdte, mindenki értelmetlennek tartotta, ma pedig a terület legelismertebb és tulajdonképpen egyedüli szaktekintélye. Az eredményei szájról-szájra járnak, így került hozzá dr. Baradlay is. Elképesztő pasi! Még itt a rideg, hűvös Skóciában is megmelengette a lelkét ha az erős kezére és az érzéki szájára gondolt. Katie amúgy a szexen kívül nem nagyon tudott mostanában másra gondolni, tekintve, hogy évek óta csak olvasott róla, de nem volt alkalma személyesen is átélni. Pedig kimondottan szép nő, finom, nőies vonásokkal, kerek fenékkel és csípővel. Azonban évek óta a Dr. volt az első, aki bármilyen módon is megmozgatta a fantáziáját, ami elég sajnálatos, mert 20 évvel volt idősebb nála, és meleg. Így nem igazán jelentett komoly perspektívát. A tankolás, egy kávé és egy csokis fánk után Bilston következett, egy hagyományos skót kisváros rendezett utcákkal, házakkal, amikben szinte biztosan nem történik semmi érdekes. Erre rögtön rácáfolva három piros-fehér matricázott autó húzott el mellette a másik irányból mint ahonnan várta, és ráadásul iszonyatos sebességgel. Wright automative olvasta a száguldó feliratot. Servicing, Repair, Diagnostics. Mindenesetre a telefonszámot gyorsan lefotózta, ki tudja, mégiscsak egy Alfában ül Skóciában.
Közel egy órai vezetés után végre feltűnt a tábla: The Roslin Institute. “Dolly a bárány otthona.” Katie mindent tudott a témáról, mint ahogy valójában mindenről mindent tudott. Ez volt a munkája, hogy mindenről tudjon, és ha valakinek akár egy történelmi összefüggésre, egy metafizikai kérdés tisztázására vagy egy kutatási eredményre lenne szüksége azt is megtalálja. Nem csoda, hogy két Nietzsche és egy Kant között nem sok ideje maradt a szexre. Bár volt egy alkalom egy bécsi konferencián, amikor a sok testes vörösbor után egy padovai adjunktussal felkeveredtek a szállodai szobába és miközben az olaszokat is megszégyenítő akrobatamutatványok közben magáévá tette, közben olaszul olvasott fel neki. Szerencse, hogy Katie kiválóan beszélte ezt a nyelvet, és azonnal ráismert Dante Isteni színjátékára. “Utólag….isteni jó kis színjáték volt!” nevetett magában.
Míg közeledett az épülethez, átfuttatta magában az alapinformációkat: A Roslin Intézet a világ vezető állatbiológiai kutatásokat végző intézete. Minden, amit az állatok működéséről tudunk az ebben az intézetben koncentrálódik. Az intézmény vezetője Sarah Bradley professzor, aki az 1993-as alapítás óta vezeti az intézményt. Az intézmény leghíresebb állata Dolly, a világ első klónozott emlőse, aki haláláig itt élt. Tavaly hatalmas ünnepségsorozatot rendeztek születésének 20. évfordulója alkalmából. 21 éve született. Azóta semmi hír se klónozott főemlősről, se emberről. Űrszondák jöttek-mentek, elektromos önjáró autók lepik el az utakat, robotok takarítanak a lakásokban, de 20 év alatt semmi sem történt ezen a területen. “Hát persze.” gondolta Katie. De nem ezért volt itt.