Van az évben egy kegyelmi pillanat. Néhány másodperc múlt és jövő határán. Amikor mindnyájan új esélyt adunk magunknak. Az újrakezdésre, az egymásra találásra, az elengedésre, az utolsó csókra vagy éppen az elsőre. Valójában persze ez a nap csak a fejünkben létezik, és hogy miért éppen az év utolsó másodpercei ezek, az mindössze azon múlt, hogy mi emberek ebben állapodtunk meg. Lehetett volna egy szép májusi nap is, de mi az év utolsó napját választottuk. Persze ettől még létezik. Sőt, ettől létezik csak igazán. Mert mindig szükségünk van új hitekre, új oszlopokra, amik mentén értelmezzük a jövőt. 

Olyan ez, mintha egy utazáson megállítanának minket. “Van valami elvámolnivalója?” És akkor - bármennyire megszégyenítő is - ki kell nyitni a bőröndünket. Ha nincs nálunk semmi, amit jelenteni kellett volna, akkor is a torkunkban dobog a szívünk, mert tudjuk, most néhány idegen ember, ha csak egy pillanatra is, de belenéz az életünkbe. 

Amikor vége, akkor lassan, nyugodtan, mintha nem is okozott volna különösebb gondot kinyitni, becsukjuk a bőröndöt. Szinte hallani, ahogy a zipzár kómotosan lezárja. Ez a szilveszter kegyelmi pillanata. Az előző napok arra valók, hogy jól megpakoljuk mindazokkal a dolgokkal, amiket tovább viszünk az életnek nevezett nagy utazásra. És lesz olyan jócskán, ami nem jöhet velünk. Ezek a dolgok 2016 foglyai maradnak. Munkák, amik már nem okoznak örömet, ismerősök, akik inkább elvettek, mint adtak, szerelmek, akik nem valósították meg a közös álmainkat. Szilveszter az elengedés és az újrakezdés éjszakája. Néhány másodperccel éjfél előtt lezárunk és elengedünk, megbocsátunk és bocsánatot kérünk. Néhány másodperccel később pedig már ott állunk a lezárt bőröndünkkel készen egy új utazásra. 

Az év első másodpercei nem akármilyen másodpercek. A hit másodpercei. Hogy ez az év jó lesz, és fogadkozunk, hogy mindent meg is teszünk ezért. Hiszünk. Emiatt a kegyelmi pillanat miatt fontos, hogy az új év első másodperceiben kit ölelünk meg szorosan, és kinek mondjuk; A fontos dolgok itt vannak nálam, és mindent otthagytam amit nem vihetünk magunkkal. Látom te is összepakoltál. Akkor indulhatuk?