Pakolás egész nap össze ami volt, ami már nem lehet ott, ahol eddig, zsákba a szemetet, ami egykor nem szemét volt, csak megoldandó feladat, de aztán megoldottam, megoldottam? oldódtam, oldottam, de végetér, és pakolás az egész nap össze mi volt. Előkerülnek kacatok a szemetesnek, de olyan is, amire nem számít az ember, amikor pakol egész nap össze a múltat, a hosszú évtizedet, majdnem kettőt?, de van közte emlék, pedig akkor még nem emlék, csak akkor és ott, megismételhetetlen, ma dobozba lehet betenni, holnapemlék. Pakolás egész nap össze, ami volt, és közben noteszek, a múlt nyomai “4C, irkafűzött, matt műnyomó, 1 laktózmentes tej, 6 biotojás, kifli”. Szavak a múltból velük, nekik, nekem.
Pakolás egész nap össze, emlékek tőle, vele, pedig nem is azt az életet pakolom, de ő mindenhol a részem, régi újság, amiben együtt, régi CD, ami nélküle nem, pedig akkor még nem is tudtam hogy valaha ő és én mi lesz. Pakolás egész nap össze ami volt, ami már nem lehet ott. Pakolás a rejtélyesnek, a nehéznek, a kihívásnak, a kitudjamilyenlesznek, a bátornakkelllenninek, a pakolás-össze-reménynek.