Zsebzsuzsi

Pont befér a zsebedbe.

2017. sze 25.

Egyszerregény (4. fejezet)

írta: zsebzsuzsi
Egyszerregény (4. fejezet)

 

ESZTER

A tükröződő felületek vonzzák a lelket, ezért minden héten egyszer benézek a tükör mögé. Igazán nincs az rendben, hogy folyton csak az egyik oldalát látjuk, és abban is csak magunkat, vagy ha nagy ritkán másokkal együtt belenézünk. Néha megfordítom a klasszicistának tűnő képkeretet, hogy lássam, biztosan nincs mögötte semmi. Csak egy tükör. Kicsi koromban mindig azt hittem, hogy van ott valami vagy valaki. Tulajdonképpen még mindig azt hiszem.
A ma este sem telik másként, mint mindegyik este. Csak állok itt, és egy bioboltban vásárolt mindentől mentes, de bizonyára szintetikusan előállított levendulával átitatott szappannal mosom az arcomról a festéket, amit a nap folyamán rákentem, majd újra és újra ...

Tovább Szólj hozzá

2017. sze 24.

Egyszerregény (3. fejezet)

írta: zsebzsuzsi
Egyszerregény (3. fejezet)

HÁROM

KATIE

Forduljon balra a következő útra: Main St./B 7003 hadarta egy érzéki férfi hang a GPS-ben. Amint beült az autóba, első dolga volt, hogy átállította a szokásos női hangot férfira, mert utálta volna ha egy nő dirigál neki végig az úton. Elég határozott nőnek tartotta magát ahhoz, hogy tudja, ugyanabban a kocsiban még egy határozott nő már biztosan nem fér el. A Castle Rock-nál bérelt autót egy helyes skótszoknyás, 60 körüli bácsi kinézetű bácsinál, aki igazán előzékenyen segített neki mindenben, amiben csak tudott. Egyedül a félelmetes jobbkormányos vezetésen nem tudott változtatni, de mint tudjuk az helyi sajátosság itt a szigetországban. Katie 10 éves koráig élt Londonban, hibátlanult beszélt angolul, de 10 ...

Tovább Szólj hozzá

2017. sze 23.

Egyszerregény (2. fejezet) A bankár

írta: zsebzsuzsi
Egyszerregény (2. fejezet) A bankár

 

Tudnám értékelni, ha legalább ezen az egyetlen reggelen mindenki időben elkészülne, és nem kellene a kérés-könyörgés-ordítás szentháromságát ma reggel is végigcsinálnom. Legalább ma ne. Persze az ember 40. születésnapja sem igazán más nap, mint a többi ha történetesen munkanapra esik. Meg iskola. Ráadásul két különböző iskola, mert a kicsiről kiderült, hogy nyelvzseni, a nagyról meg, hogy nem, úgyhogy hordhatjuk őket kétfelé.
Még egy picit, egy icipicit fekszem az ágyban és rájuk, magunkra gondolok. Jár ez ma nekem. A 40 év mégiscsak 40 év, az életem fele, vízválasztó meg minden. Nagyon nem mindegy kivel töltöm. Azt mondják a nő ahhoz a férfihoz megy feleségül, aki karonfogja az apja temetésén. Gertit tényleg én ...

Tovább Szólj hozzá

2017. sze 23.

Egyszerregény 1. fejezet Vica

írta: zsebzsuzsi
Egyszerregény 1. fejezet Vica

Hajnalodik. Ez már a 24. hajnal. Úgy négy körül a függöny résein betör a fény, erőszakosan kiabálva, hogy itt van és készüljek, mert mindjárt felkel a nap. Újabb kérdések jönnek majd újabb válaszokkal. Ma - ahogy hallom - a szél is fúj, hogy a hideg bizonyosság áthatoljon a valamikor a 70-es években még talán szigetelő ablaktáblákon. Mindenesetre sziszeg. Hacsak az éjszaka be nem szökött egy kígyó és azt hallom, ami itt Közép-Kelet Európában igen ritka jelenség lenne. Mondjuk ha jól meggondolom elég sok furcsa dolog történt itt az utóbbi időben, egy kígyó lenne itt a legkevesebb. De valószínűleg mégis a szél, és a rossz ablaktáblák. A 10 évvel ezelőtti felújításkor átfestették azokat, de ahogy az öreg testnek a ...

Tovább Szólj hozzá

2017. júl 21.

SHE

írta: zsebzsuzsi
SHE

SHE

 

Máltán élt akkoriban, amikor május közepén megérkezett a megbízás. Szerette ezt az angol-arab vidéket a maga kopár, köves tájaival, mintha a kövek mind azt sugallták volna, hogy a legfontosabb dolgok már évezredekkel ezelőtt lezajlottak ezen a vidéken, és már csak a kövek őrzik itt-ott a nyomokat. Csak a végtelen sós tenger, és a mindig fújdogáló szél maradt. Akkor már közel egy éve élt itt, amikor feltették neki a kérdést, hogy vállal-e ilyen típusú feladatot. Csupán egyetlen éjszakán át gondolkozott a válaszon. A tenger mellett valahogy hamarabb születnek a döntések. De nemcsak a tenger miatt tudta a választ, hanem a nők miatt is. Szerette őket festeni. Nem volt könnyű, de szerette a nem könnyű dolgokat. És nem ...

Tovább Szólj hozzá

2017. jún 22.

EZ A HÁZ ELADÓ

írta: zsebzsuzsi
EZ A HÁZ ELADÓ

Az összes utcai tábla közül az “Ez a ház eladó” -t szerette a legjobban. Erről tudott a legtöbbet gondolkozni sétálás közben. Amint meglátott egy új “Eladó” táblát, elfutotta a testét az a jóleső bizsergés. Elválnak? Összeköltöznek? Meghalt a nagymama és a család már régen Angliában él? Valami megtörte az évtizedek monotonitását.
Egy órát sétált, soha, egy perccel sem többet. Olyan szigorú szabályok szerint töltötte a szabad sétáját is, ahogyan az egész életét élte. Mindig ugyanazon az útvonalon ment és csak egyetlen ház előtt időzött hosszan. Mindig ugyanott. De ma nem a szokásos kopott farmerben fehér pólóban, hanyagul a hátára vetett rózsaszín pulóverben, hanem szoknyában ment. Mintha tudta volna, hogy a mai ...

Tovább Szólj hozzá

2017. jún 16.

Csücsök (30 másodperces)

írta: zsebzsuzsi
Csücsök (30 másodperces)

A szerelem olyan, mint amikor a csücskénél hajtod össze a papírt. Finoman, de határozottan megfogod a lapot, hogy nehogy hajtogatás közben összegyűrődjön és aztán már ne lehessen később kisimítani. Majd a két sarkot gondosan összeérinted abban a reményben, hogy pont egymásba illenek. Aztán egy éles mozdulattal, a tenyereddel vagy az ujjaiddal szinte összepréseled őket és mindazt a maradék papírrészt, ami a sarkok illeszkedése miatt szintén illeszkedni fog. Ugyanezt megcsinálod a másik két sarokkal is. Annak ellenére, hogy kisebb és kisebb egységekre hajtogatod, nem csúsznak szét, mert az elején nagyon gondosan vigyáztál az illesztésre. Ezután lehet csak megtölteni a lapokat. Így készül életünk regénye. Van aki veszi, van aki lopja, ...

Tovább Szólj hozzá

2017. jún 13.

Egykettő

írta: zsebzsuzsi
Egykettő

Igazán elképesztő utazás előtt álltam. A halál furcsa dolgokat hoz ki az emberből.
Tudnom kell ki voltam. Úgy kell meghalnom, hogy egészen bizonyosnak kell abban lennem, hogy igen, ez az ember voltam én. Minden jó és rossz tulajdonsággal, félelemmel, szerelemmel, dühvel, gőggel, boldogsággal, irigységgel és gyásszal. Ez voltam én. 
Elő a papírral és a tollal és vegyük akkor talán sorra; Kicsit fura a jobb kezemen a középső ujj, mert állítólag nagyon szorítottam a ceruzát az iskolában, és nőtt rajta egy bütyök. Szinte alig látható, de mégiscsak egy bütyök. Aztán van a térdem. Az sem a szokványos. Kicsit fura az is. Van rajta egy plusz kinövés, hupli vagy…bütyök. Igen, talán arra is ez a legjobb szó; bütyök. Szegény szó, milyen ...

Tovább Szólj hozzá

2017. jún 10.

PÁVA

írta: zsebzsuzsi
PÁVA

Egészen elképesztő jelenség volt, ahogy ült ott a kertben hanyagul, feltett lábakkal egy hófehér ruhában, fején kalappal persze. De nem az a nagy, szalaggal átkötött kalap, amit elképzelnél neki. Dehogy! Inkább egy kis, fejére simuló, amiről biztosan tudod, hogy nem eltakar, hanem épp ellenkezőleg, kiemel. Stílusában az amerikai alkoholtilalom fülledt világát idézte. Valamiért ragaszkodott ahhoz a kalaphoz. A hátát lazán nekivetette a nyugágynak. Dohányzott. Nem úgy, mint azok, akik tényleg dohányoznak, hanem úgy, mint azok, akik megadják azt a tisztességet a cigarettának, hogy a szájukba veszik. Lassan, nagyon lassan eregette a füstöt, mintha a fújás sebességének ugyanolyan különös jelentősége lenne, mint annak, hogy a lábai milyen ...

Tovább Szólj hozzá