Zsebzsuzsi

Pont befér a zsebedbe.

2017. feb 11.

Szerelmünk kódja VI. (folytatás)

írta: zsebzsuzsi
Szerelmünk kódja VI. (folytatás)

Abban a pillanatban szólalt meg a telefon, ahogy visszakapcsolta. Automatikusan nyúlt a hallkító gombhoz, mint az elmúlt napokban annyiszor. Biztos megint a kiadó, és igen, tudja, vissza kellene már küldeni az előszót ahhoz a középkori kommunikációról szóló kézirathoz, de valahogy mostanában nem ment az írás. Lili szeretett írni, de a kiadó telefonjait nem szerette. Bár egyszer már komolyan elgondolkozott azon, hogyha nem jönnének a “Drága, mikor adod le a következő anyagot?” típusú kérdések, talán soha nem írna le egy sort sem. Mondjuk így sem írt legalább egy hete. A szakítás egyáltalán nem hat termékenyen az emberre. A szerelem sokkal termékenyebb. Persze minden értelemben.
De nem a kiadó volt. Az anyja férje volt. Hogy csak ...

Tovább Szólj hozzá

2017. feb 08.

Olyan csak (gyakorlat)

írta: zsebzsuzsi
Olyan csak (gyakorlat)

Olyan csak 5 évesen van, hogy széttöröd a szomszéd autóját - ha az egy matchbox is - és mosolyogva simogatják meg a buksidat: “Jajdecukiiiiiiii!”
Olyan csak 10 évesen van, hogy azt mondja neked egy fiú, hogy csinos vagy, és még nem a szexre gondol.
Olyan csak 15 évesen van, hogy naponta 20-szor vághatod be a szobád már amúgyis elrepedt keretű ajtaját, és a megtépázott idegrendszerű ősök csak kimerülten legyintenek: “Kamasz.”
Olyan csak 25 évesen van, hogy még mindig nincs rendes munkád, és hazajársz enni, de anya még mindig bízik abban, hogy orvos vagy ügyvéd leszel.
Olyan csak 30 évesen van, hogy nem baj, hogy még nincs meg az igazi, hiszen nézd, a többiek már legalább egyszer váltak és a gyerekeik is tök hülyék.
Olyan csak 35 ...

Tovább Szólj hozzá

2017. feb 06.

Szerelmünk kódja V. (folytatás)

írta: zsebzsuzsi
Szerelmünk kódja V. (folytatás)

Lassan, saját súlya tehetetlenségének engedelmeskedve leolvad a házakról a hó, úgy, mintha egy gyönyörű nő érzékien dobná le magáról selyemköntösét. Nem veszi le, csak engedi, teljesítse be a végzetét: és könnyedén lesiklik a testéről. Mintha a tél minden gondja, fájdalma és nélkülözése foszlana szerte. Szét. Jön a tavasz, tengernyi ígéretével.
Lili a kódfejtők diadalittasságával megrészegülve vágott neki a napnak, amit egyik kedvenc helyiségében, a fürdőben kezdett. Az egész lakásban talán arra költött a legtöbbet, ami feltűnően fényűző is volt a többi szobához képest. Tipikus csajfürdőszoba. Tengernyi nyaklánc, karkötő rendszertelenül fellógatva, elképzelhetetlen mennyiségű tégely, rengeteg drágábbnál ...

Tovább Szólj hozzá

2017. feb 05.

Olvadás (két próba)

írta: zsebzsuzsi
Olvadás (két próba)

OLVADÁS

Lassan, saját súlya tehetetlenségének engedelmeskedve leolvad a házakról a hó, úgy, mintha egy gyönyörű nő érzékien dobná le magáról selyemköntösét. Nem veszi le, csak engedi, teljesítse be a végzetét, és könnyedén lesiklik a testéről. Mintha a tél minden gondja, fájdalma és nélkülözése foszlana szerte. Szét. Jön a tavasz, tengernyi ígéretével.

POLOSKA

Szeretem az esőt. Talán a dallama miatt. Mély cseppek, magas cseppek. Vagy azért, mert olyan egyértelmű. A maga kis cseppjeivel nagyonis egyértelmű. Vagy mert leolvasztja a jégpáncélt a hetek óta gyötört faágról, és bármennyire szenved is, csillogónak, élettel telinek fogjuk látni. Szeretem az esőt. Minden eső kis lezárás. Elmossa az eső….Kis vég és kis ...

Tovább Szólj hozzá

2017. jan 30.

IDŐELTORLÓDÁS (gyakorlat)

írta: zsebzsuzsi
IDŐELTORLÓDÁS (gyakorlat)

Apám az én koromban már elhagyta anyámat és elvette azt, aki miatt elhagyta.
Én apám korában elhagytam a lányom apját, de nem vett el, aki miatt elhagytam.
Nagyapám az én koromban egy egész falunyi gyereket tanított meg legalább 20-ig számolni úgy, hogy lehúzatta a lyukas zoknikat a lábukról, hogy a 11-et is tudják mutatni, én pedig szigorú keretekbe szorított érdektelen matekpéldákat erőltetek az emberi jogaira hivatkozó harmadikosra.
Apám az én koromban a kvantumfizikáról és a tér-idő kontinuumról vitatkozott velem a túlsózott zöldpaprikás vajaskenyér felett, én meg még mindig cinikusan egyensúlyozok a munka hiábavalósága és szükségszerűsége között.
Dédapám az én koromban suszterszéken üldögélve ...
Tovább Szólj hozzá

2017. jan 28.

Szerelmünk kódja IV. (folytatás)

írta: zsebzsuzsi
Szerelmünk kódja IV. (folytatás)

Lili szeméből kicsordult a könny. Mint egy varázsütésre feltolult benne minden Gáborral kapcsolatban. Előjöttek az emlékek, az érzések, az utazások, az egyhelybenlevések.
Lili utolsó üzenete is tele volt hittel és szeretettel. Akkoriban jobban hitt Gáborban mint ő saját magában. Persze ez természetes azoknál, akik szeretik egymást. Ha az élet útvesztőiben eltévedünk kicsit, akkor az ember másik felének jött el az ideje, hogy helyettünk is higgyen bennünk. Az utolsó üzenet is erről a hitről szólt.
“Nem akarok hosszan írni. Csak tegnap óta egy mondatod zakatol a fülemben: “Mi van, ha nem sikerül?” kérdezted, és igazad van, ezt sohasem tudhatjuk. De mi van, ha sikerül? Mi van ha sikerül, és úgy éljük le a hátralévő életünket, ...

Tovább Szólj hozzá

2017. jan 24.

Szerelmünk kódja III. (folytatás)

írta: zsebzsuzsi
Szerelmünk kódja III. (folytatás)

Akárhogy is vesszük, Gábor volt az ő Igazi Nagy Szerelme. Mr. Big vagy Mr. Right, ahogy tetszik. De sajnos az életben egyáltalán nem törvényszerű, hogy az IgaziNagySzerelemmel éljük le az életünket. Valahogyan az emberiség 99%-a elrontja félúton. Lili épp a napokban olvasott egy hosszú írást valamelyik női portálon arról, hogy a férfiak miért nem életük nagy szerelmével (már ha van ilyen a férfiaknál is) élik le az életüket. A blogger szerint ennek számos oka van, de Lili egyikben sem talált rá a magyarázatra Gáborral kapcsolatban. Mind túlságosan egyszerű volt az ő bonyolult lelkükhöz képest. Talán ez volt a baj. A bonyolult lelkük. Ez ugyanis nem szerepelt a felsorolásban.
Mindenesetre újra megjelent az életében, még ha ez egy - ...

Tovább Szólj hozzá

2017. jan 22.

Üzenet

írta: zsebzsuzsi
Üzenet

Igazából senki sem emlékszik, hogy mikor kezdődött a változás. Ha jobban meggondolom talán nem is volt egy pontosan meghatározható kezdő pont, a nulla, az új időszámítás kezdete. Csak úgy folyamatosan alakult. Nem is, inkább azt mondanám, hogy lassan alakult egy pontig, amikor aztán az egész iszonyatosan felgyorsult, mintha a világnak elege lenne ebből a cammogásból, és nem ad nekünk több időt az irányváltoztatásra. A gondolkodók radikális csoportja persze folyamatosan kongatta a vészharangot, de addigra már annyira belemerültünk a szép új világba, hogy ezek az emberek inkább szánni való, haladásellenes öreg fickóknak tűntek, mint az igazság birtokosainak. Csak hallgattuk a már-már nevetségesen hisztérikus kirohanásaikat a ...

Tovább Szólj hozzá

2017. jan 15.

Szerelmünk kódja II. (folytatás)

írta: zsebzsuzsi
Szerelmünk kódja II. (folytatás)

II. 

A plafont nézte. Mikor került oda az a repedés? Egészen hajszálvékony, de meg mert volna rá esküdni, hogy korábban nem volt ott. Pedig nemrég volt festés. Mikor Gábor kisétált az életéből két teljes napon át takarított, mosott, törölgetett, de az sem volt elég ahhoz, hogy “Gábortalanítsa” a lakást. Akkor jött a festés. Azzal jobb lett. Kicsit.

Kinézett az ablakon. Most is esett a hó. Második napja, végre. Már két hete csontig hatoló hideg volt a városban. Lassan minden és mindenki kihűlt, és eszeveszetten várta a tavaszt. A várost már tegnap ellepték az alkalmi graffitisek, akik az autókra esett hóba beleírják legrejtettebb vágyaikat, úgymint Hajrá Milan! vagy Szeretlek Béla! A bátrabbak persze kreatívabbat is ...

Tovább Szólj hozzá

2017. jan 07.

Egy kép. Cím nélkül.

írta: zsebzsuzsi
Egy kép. Cím nélkül.

Olyan volt az a kép, mintha a jövő ígéretét vásárolná meg. November volt, a maga nemében édes november, amikor meg kell tanulnia túlélni a veszteséget, a csalódást, azt a fajta lélek-fájdalmat, ami nem engedi, hogy megfelelő mennyiségű levegő jusson a tüdőbe. Valószínűleg annyira összefacsarodik a szív egy csalódás után, hogy kipréseli a levegőt a testünkből. “Egyszer meg kell értenem a levegő nélküliség anatómiai okát.” ígérte meg magának sokadjára. “Talán úgy könnyebb lesz a következő.” Mert, hogy lesz következő, abban egészen biztos volt.

Céltalanul sétálgatott a belvárosban, és mikor egy galéria kirakatában meglátta, egyszerűen tudta, hogy összetartoznak. Valószínűtlen színeivel, a maga keleties ...

Tovább Szólj hozzá

süti beállítások módosítása