Ha ember lennék, akkor nem félnék. Soha nem félnék, mert csak a félelem akadályozza meg őket abban, hogy azt tegyék, amit a szívük tenne. A félelem biztos az agyban lakozik, vagy a kislábujjban és az a dolga, hogy visszatartsa az embereket attól, hogy bátrak legyenek. Hogy megmondják, hogy megkérdezzék, hogy elsírják, hogy megnevettessék, hogy belevágjanak végre. A félelem nagyon kényelmes dolog. Félnek, ezért nem teszik, és csak nyugtatgatják magukat egy életen át: jó lesz ez így, ennek így kellett lennie, ez nem sikerülhetett. És tényleg nem. Félelemből nem. Ha én ember lennék, akkor felvenném a telefonom, beütném a számát, és felhívnám. Megmondanám, hogy szeretem, és nem félnék attól, hogy mi lesz. Inkább attól félnék mi lesz ha nem hívom fel. Ha ember lennék boldog lennék, a félelmeim nélkül. Nem lennék bátor, de nem is félnék. Ha ember lennék. De csak egy telefon vagyok, akin talán pont ma végre beütik azt a rohadt számot, és nem fognak félni többé. Mert mikor ha nem ma? Bátor Valentint mindenkinek!